Nemzeti Filharmonikus Zenekar

1808. december 22-én azért gyűlt össze a közönség a Theater an der Wienben, hogy meghallgassa Beethoven új műveit. Kissé fárasztóra sikeredett a program, négy órán át tartott. Két új szimfónia (a c-moll és az F-dúr) mellett elhangzott a G-dúr zongoraverseny, egy koncertária, két misetétel és a komponista rögtönzött is a publikum előtt, sőt az utolsó pillanat- ban elhatározta, hogy befejezésként egy emelkedett hangulatú kórusdarabot is ír. Ez lett a Karfantázia. A termet nem fűtötték, s mondják, Beethoven mulatott rajta, hogy az emberek java része kitart. Most didergés nélkül lehet meghallgatni a koncert két műsorszámát, a Karfantáziát és a 6. szimfóniát. Az előbbi érdekessége a hosszabb zongorabevezető (ezt Beethoven eredetileg rögtönözte a kon- certen), valamint az a melódia, amelynek igen közeli rokona a későbbi örömóda-dallam. Az F-dúr, úgynevezett Pastorale-szimfónia egyes tételeihez Beethoven rövid feliratokat is írt. A falusi élet szépségéről szól az első, patakparti jelenet a második. Aztán falusi ünnep kezdődik, amit a természet sajátos ünnepe szakít meg – a tomboló vihar. A befejezés hálás himnusz a természethez. Mindehhez a koncert nyitószámaként Leonard Bernstein zsoltárszövegekre komponált háromtételes, igen népszerű műve társul, a híres angliai katedrális fesztiváljára komponált Chichester Psalms.