kamara.hu/6 A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Méltó fináléhoz illően a kamara.hu zárókoncertje több ponton is visszautal a fesztivál korábbi hangversenyeinek egységszervező gondolataira. Az eltűnt idő nyomában nyitóregényét, így a fesztivál első koncertjét is a gyermekkor felidézése jellemezte, ezért az utolsó este is fontos szerepet kap az ifjúság. Beethoven 27 évesen komponált triója egy népszerű, Joseph Weigl által írt dallamot idéz fel, Dohnányi fiatalkori műve pedig Brahms stílusából táplálkozik. A két darab közt Schumann-mesék hallhatók: konkrét narratíva nélküli, néhol rapszodikus, de nagyon kifejező tételek. Visszafelé haladva a műsorban Prousttal kortárs komponisták művei szólalnak meg – többek közt élettársa, Reynaldo Hahn alkotásai –, ismét megjelenítve a kamarazenélés egyik legintimebb formáját: a dalt. A koncertet nyitó Ravel-mű, az ősrégi zsidó ima és a jiddis népdal pedig Proust a regényében fel nem vállalt zsidó származásának zenei felidézése. Mint egy kör, a kiindulópontban zárul a koncert és ezzel a fesztivál is – mégsem ugyanaz már semmi.