Eusebius és Florestan / 2 A Zeneakadémia saját szervezésű programja

A szenvedélyes Florestanra és a lágyabb, líraibb Eusebiusra, erre a két, Robert Schumann által teremtett, érzékeny művészkarakterre a zenei köztudat sokáig úgy tekintett, mintha az egzaltált komponista saját pszichéjének kivetülései, izgalmas, de beteges megszemélyesítései lettek volna. Pedig e két alak nem egy hasadt tudat képzelgéseként jelent meg a zeneszerző írásaiban. Nagyon is tudatos teremtmények voltak: fikciós szövegek szereplői, irodalmi alakok, egy több szálon futtatott narrációs technika remek érzékkel megválasztott elemei. Schumann ugyanis arra használta őket – és a képzeletbeli Dávid-szövetséget, amelynek Raro mesterrel együtt tagjai voltak –, hogy a romantikus művészetről és az új zenéről alkotott esztétikai elképzeléseit anélkül világíthassa meg olvasói előtt, hogy írásaiban nehézkes vitába kelljen bocsátkoznia önmagával. A könyvkereskedő családból származó zeneszerző azonban természetesen nemcsak szavakban kötődött az irodalmi szerkezetekhez. Kompozícióiban is gyakran használta őket: dalaiban a zenei struktúra gyakran ölti önálló, hangokból felépített vers formáját, ciklikus zongoraművei pedig fantasztikus elbeszélésfüzérekre emlékeztetnek. A Doktori Iskola billentyűs hallgatóinak két koncertje ezt a finom képzettársításokra épülő kapcsolatot világítja meg. A koncert egyben egyfajta összegzése lesz a billentyűs programban résztvevők munkájának, kutatásainak.