Dubravka Tomšič és a MÁV Szimfonikus Zenekar

„A szabadulás nagy mozdulata: sötét- ségből a fénybe, mélyből a magasba – igazi beethoveni vonal, dallamban, formában, drámában egyaránt.” – így jellemzi Szabolcsi Bence Beethoven Leonóra-nyitányait. A Fidelio című operához Beethoven négy nyitányt komponált, a három Leonóra-nyitány a maga szimfonikus módján elmondja az opera cselekményét, de az első kettővel nem volt megelégedve a szerző, ezért dolgozta át újra meg újra. Hasonlóképpen szabadítózene Beethoven utolsó zongoraversenye is, amelyet 1810-ben mutattak be, egy évvel az 5. szimfónia után. Az angolok a The Emperor (a Császár) melléknevet adták ennek a műnek, a benne rejlő méltóság és erő jelzéseképpen. A 8. szimfónia nem drámaisággal, hanem az élet szeretetével, a jókedvvel tűnik ki a kilenc óriás közül és e tekintetben rokon hangversenyünk diadalmas örömmel befejeződő másik két darabjával. A hangverseny szólistája Dubrovnikban született, 12 éves korától az USA-ban, a Juilliard Schoolban folytatta zongoratanulmányait. Arthur Rubinstein, a kor egyik zongoristaóriása, miután hallotta játékát, meghívta, hogy legyen magántanítványa.