Concerto Budapest

Nem feltétlenül kell egy teljes nagyzenekar ahhoz, hogy a klasszika és romantika remekművei megszólaljanak. Ezen a koncerten két átdolgozott darab: egy „lekicsinyített” és egy „felnagyított” is megszólal majd, s köztük a kamarazene egyik legragyogóbb példája is helyet kap. A Figaro házassága előtt két hónappal komponált A-dúr zongoraversennyel Mozart nemcsak közönségét, de saját magát is szórakoztatta – s teszi ezt a mai napig briliáns szélső tételeivel és felkavaró Adagiójával. Talán Schumann mániákusságának is betudható, hogy időről időre rabja lett egy műfajnak, így életművében megtaláljuk például a dalok évét, a szimfóniák évét vagy a kamarazene évét is. Ez utóbbinak egyik legkiemelkedőbb alkotása az Esz-dúr zongoraötös, amely később számos zeneszerzőt inspirált úttörő hangvételével és szerkesztésmódjával. A versenymű és a kvintett zongoristája Ránki Dezső lesz, újra megerősítve a Keller Andrással és a Concerto Budapesttel rég kialakított művészi együttműködését. Nem kis kihívás egy vonósnégyest vonószenekarra átültetni: először is, nem négy, hanem öt vonós szólam van az utóbbi együttesben, másodszor, egészen más játéktechnikát kíván egy szólistára írt szólam, mint egy zenekari. Minden bizonnyal tudta ezt Mahler is, aki nemcsak egyszerűen áthangszerelte Schubert ikonikus „A halál és a lányka” vonósnégyesét, hanem egyszersmind értelmezte, s interpretálta is azt. Így a végeredmény egy későromantikus komponista és karmester szemszögéből láttatja a korszak kezdetén keletkezett művet.