Cohen, Hunter, Kovács…

Nincs kamarazenei fesztivál barokk zene nélkül, és nincs Fesztivál Akadémia Budapest napjaink egyik legjelentősebb barokk zenésze, Jonathan Cohen fellépése nélkül. Heinrich Ignaz von Biber Battalia című humoros darabja az 1673-as bécsi karneváli ünnepségekre készült, a bor istenének szól az ajánlása, és van benne minden a harci ricsajtól a részeg dínomdánomig. Georg Philipp Telemann Don Quijote-szvitje Cervantes regényhősének egyetlen napját beszéli el a hangszeres zene nyelvén, a szélmalmok, Sancho Panza és Dulcinea éppúgy megjelennek benne, mint a spanyol lovag nevezetes lova, Rosinante, illetve szolgájának ügető szamara. Ha a fesztivál mottója „Családfák”, és barokk zenéről beszélünk, nem maradhat ki programból a Bach család. A koncerten az angyali hangú Kovács Ágnes három menyegzői áriát énekel, kettőt Johann Sebastian Bachtól, egyet pedig a „nagy Bach” generációval idősebb másod-unokatestvérétől. És hogy ne csak barokk művek hangozzanak el a koncerten, arról a sokszorosan díjnyertes Trio Gaspard tagjai gondoskodnak: a koncert nyitószámaként egy kései, Beethovent előlegző Haydn-triót adnak elő, majd Janáček Tündérmese című, a szó szoros és átvitt értelmében is varázslatos darabját hallhatjuk Vashti Mimosa Hunter szólójával.