Budapesti Vonósok és Baráti Kristóf

„Beethoven hegedűversenyét aligha lehet jobban és szebben játszani” – írta Baráti Kristóf előadásáról egy kritikus. Az utóbbi időben a hegedűművész már nem „csak” a szólista szerepét, hanem a karmesteri teendőket is magára vállalja, így vonójával magára a zenekarra is olyan hipnotikus hatást gyakorolhat, mint ránk. A kvartettirodalom egyik legnagyobb alkotása, Schubert d-moll vonósnégyese léptéke, koncepciója, mondanivalójának súlya okán a legnagyobb hangversenytermek műsorára való, ezért ott is kell előadni – így gondolhatta Mahler, amikor elkészítette a mű vonószenekari átiratát és az eredeti kompozíció elkészülte után éppen hetven évvel, 1894-ben maga vezényelte el egy hamburgi koncerten. Miközben a mű továbbra is a vonósnégyesek törzsrepertoárjához tartozik, ma már a legtöbb vonószenekar is műsorán tartja – feltéve, hogy rendelkezik egy kvartett virtuozitásával és komplex kifejezőerővel.