A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

A legderűsebb hangvételű, legharmonikusabb Mozart-zenékben is szinte mindig felbukkan egy sötétebb árnyalat, egy elsuhanó ártó szellem, egy komorabb és drámaibb zenei gesztus, igen beszédes, hogy már kamaszkori műveiben is milyen gyakran pillant a lélek legmélyebb régióiba. Mintha csak kacérkodna a fenyegetettség érzésével. A „nagy” g-moll szimfónia és a Requiem viszont nem csak egy futó pillantást vet a lélek homályba rejtőzködő vidékeire, egyenesen beutazza azt. Nem véletlen, hogy a Mozart utáni romantikus korszak mennyire rajongott ezekért a „hátborzongató” útirajzokért.