„Haydn és Beethoven”

„Haydn és Beethoven” – áll a hangverseny címében. Ha a két zeneszerző nevét egymás mellett látjuk, eszünkbe jut személyes kapcsolatuk, a sértődésekkel megterhelt mester–tanítvány-viszony, melynek diszharmóniája ellenére jó arra gondolni, hogy találkoztak és együttműködtek, s hogy Haydnnak, a bécsi klasszika első nagy mesterének megadatott ismernie a halhatatlan triász mindkét másik tagját. Ugyanakkor a bécsi klasszika és a körvonalaiban felsejlő romantika találkozására is gondolhatunk, hiszen a koncert Beethoven-műsorának mindhárom száma olyan indulatokat és érzelmeket sűrít magába, s olyan formai megoldásokkal él, amelyek már a romantikát előlegezik. Kiváltképp ilyen A távoli kedveshez, amely az egybekomponált dalciklus újító dramaturgiájával bámulatosan mutat előre – egészen Schumannig. Ehhez képest a koncert Haydn-műsorszámai kiegyensúlyozottabbak és lekerekítettebbek, különösen az emelkedett retorikájú, ám virtuóz kéttételes D-dúr szonáta. Az Angol canzonetták (1794-95) dalaiban azonban akadnak bensőségesen kitárulkozó pre-romantikus pillanatok – elég a She never told her love érzelemgazdagságát említenünk. Az opera, az oratórium és a dal műfajában egyaránt otthonos Megyesi Zoltán és a 2010-es Bruges-i nemzetközi versenygyőztes Somlai Petra a magyar historikus régizenei előadásmód középgenerációjának két kiemelkedő képviselője.