Manuel Tevar és a Szolnoki Szimfonikus Zenekar

Az est során három kiemelkedő komponista egy-egy alkotása szólal meg, melyek mindegyike szerzője saját korszakának zenei eszményét fejezi ki. A műsor gazdag zenei világot tár elénk, ahol a klasszicizmus letisztult formái és a romantika mély érzelmi kifejezésmódja egyaránt helyet kapnak. A szerzők személyes történetei és a két korszak művészi törekvései egyszerre jelennek meg a művekben, amelyeken keresztül a hallgatóság átélheti a zene időtlen varázsát. Robert Schumann 1850-ben, düsseldorfi karmesteri debütálásának napján készült el egyetlen csellóversenyének első változatával. A szünet nélküli háromtételes műben kevésbé a virtuozitás, mint inkább az érzelemkifejezés dominál. 1795-ben, amikor Ludwig van Beethoven első zongoraversenyét komponálta, a bécsi zenei élet pezsgő központjában tevékenykedett és bontakoztatta ki művészi tehetségét. A klasszicizmus még mindig meghatározó irányzat volt, ám Beethoven zenéjében már érződtek az újító törekvések és a romantikus szenvedély első jelei. Johannes Brahms második szimfóniája 1877 nyarán született, a karintiai Wörthi-tó festői partján. A romantikus zene ekkorra már kiforrott és érzelmekben gazdag stílust képviselt, amit Brahms a természet ihletésével tovább mélyített.