Farkas Gábor és a Budapesti Vonósok

A későromantika korszakában alkotó Anton Arenszkij (Arensky) 1894-ben, Csajkovszkij emlékének dedikálja háromtételes vonósnégyesét, melynek különleges hangszerösszeállítása (hegedű, brácsa és két cselló) igen hatásosan juttatja érvényre a darab elégikus, nosztalgikus alapkarakterét. A mű centrumában egy csodálatos Csajkovszkij melódiára írt variációsorozat áll, a szélső tételek a orosz ortodox templomi zene emelkedett hangulatát idézik. Nem sokkal később született a fiatal Anton Webern szerelmi reményektől fűtött, túlcsordulóan romantikus kvartett-tétele, melynek áradó dallamossága még semmit sem árul el a 20. századi modern zene egyik legmérnökibb komponistájának alkotói habitusából. A Budapesti Vonósok vendégeként pódiumra lépő zongoraművész, Farkas Gábor egy káprázatosan hamvas, ugyanakkor megdöbbentően érett és nagyformátumú Mendelssohn-zongoraversennyel bűvöli majd el a közönséget. A darabot egykoron egy tizenkétéves zseni írta.