Budafoki Dohnányi Zenekar

„Édes Istenem, íme, befejeztem ezt a szerény kis Misét. Ez vajon maga a szent zene, amit írtam, vagy csak egy olyan zene, ami szentséges? Én a vígoperák írására születtem, tudod jól! Egy kevés kis tudás, hozzá egy kevés kis szív, ez minden. Légy áldott, és engedj be a Paradicsomba!” – írta Gioachino Rossini 1863-ban. A Petite messe solennelle egyedülálló az olasz szerző életművében, mind az előadói apparátust, mind a mű terjedelmét, illetve zenei tartalmát tekintve. Rossini operai vénája nemcsak az áriákban ismerhető fel, hanem például az Agnus Dei-tétel szólistát és kórust váltakozva használó felelgetéseiben, de érezhető a szerző azon szándéka is, hogy poeta doctusként (tudós művész) álljon az Úr színe elé, aki mestere az egyik legnehezebb zenei műformának, a fúgának. S bár a romantika korszaka e művet inkább csak az érzelmek felől közelíti meg, nem lehet nem észrevenni rajta Rossini vígoperáinak monoton ritmikai képleteit, a ritmusokkal, súlyokkal való játszadozás mechanizmusait, amelyben mi, XX. század végi és XXI. századi emberek végül is a könnyűzene és ezen belül a jazz és a rock alapképleteit fedezhetjük fel.