Szolnoki Szimfonikusok

Az ukrán származású zeneszerző, Alexey Shor Zenei zarándoklata egy csellóra és zenekarra írt brilliáns kompozíció, melyet a 19. század virtuozitása, a barokk fényűző gazdagsága és a latin-amerikai zene inspirált. Shor a matematika területén szerzett PhD-fokozata után, 2012-ben hobbiként kezdett zenét szerezni, mára azonban a kortárs komolyzene egyik legtöbbet játszott komponistájává vált. Szergej Rahmanyinov orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester műveinek többsége Csajkovszkijéval rokon késő romantikus stílusú, bár Chopin és Liszt hatása is érezhető rajtuk. A 2. zongoraverseny a szerző életének nehéz periódusát követően keletkezett, első szimfóniájának bukása után három évig képtelen volt komponálni. A visszatérés vitathatatlanul jól sikerült: az 1900 és 1901 között írt zongoraverseny Rahmanyinov egyik legnépszerűbb szerzeménye lett, ami a mű dallamosságának, a zenei nyelvezet választékosságának és a csillogó, bár technikailag igen nehéz zongoraszólamnak egyaránt köszönhető. Pjotr Iljics Csajkovszkij orosz romantikus zeneszerző operái és balettjei mellett összesen hat szimfóniát írt. Három utolsó ilyen műfajú szerzeményében a szimfóniaírás valamennyi szabályát megszegte, szerkezetileg mégis meggyőző szintézist ért el. Brahmshoz hasonlóan Csajkovszkij szimfóniáit is a szenvedélyesség, kidolgozottság és természetes kifejezésmód jellemzi. A szerző pályája csúcsán, Oroszország legnépszerűbb és Európa-szerte elismert zeneszerzőjeként 1888-ban komponált 5. szimfónia abban az alkotóperiódusban született, amikor Csajkovszkij célja az összegzés volt. A mottószerűen minden tételben visszatérő nyitótéma a szerző szavaival élve „teljes meghajlás a sors, illetve a végzet kifürkészhetetlen parancsa előtt”.