Concerto Budapest

Egy villámgyorsan megkomponált alkalmi nyitány és egy zenetörténeti és önidézetekben tüntetően gazdag, bölcs búcsú a szimfónia műfajától. Sosztakovics két emblematikus műve dominálja e koncert programját, amelynek karmestere a világhírt a hetvenes évek végén zongoristaként meghódító, ám már évtizedek óta zenekarvezetőként is működő Mihail Pletnyov lesz. Az Ünnepi nyitányt Sosztakovics 1954-ben a moszkvai Bolsoj megrendelésére (gyors)írta, méghozzá a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulójának köszöntésére – hogy aztán műve gond nélkül túlélje a november 7-i ünnepségek korszakát. „Azon kevés művem egyike, amely az első hangjától az utolsóig tökéletes tisztasággal szólalt meg bennem. Nem is volt más dolgom, mint lejegyezni.” Ezt már utolsó, szám szerint 15. szimfóniájáról vallotta a komponista, aki ebben az 1972-ben bemutatott művében egyebek mellett a Tell Vilmos-nyitányt, de Wagnert és önmagát is idézte. E két Sosztakovics-mű között pedig a 21 esztendős Mozart Esz-dúr zongoraversenye, a „Jeunhomme” vagy tán inkább „Jenamy” melléknevű koncert hangzik fel a szinte ily fiatal Berecz Mihály szólójával.