Szabó Balázs orgonakoncertje

Liszt Ferenc pályája delelőjén fordult az orgona felé. Előadóként természetesen már korábban is játszott a hangszeren, de az első önálló kompozícióig egészen 1850-ig várt. Ekkor született meg a romantikus orgonairodalom kulcsdarabja, A próféta című Meyerbeer-opera egyik dallamára írt fantázia és fúga (Ad nos ad salutarem undam). Szabó Balázs koncertje tehát azzal az ikonikus művel zárul, mely Liszt egészen kivételes orgonadarabjainak sorát megnyitotta. Liszt több művének – zenekari daraboknak, zongorakompozícióknak éppúgy, mint vokális tételeknek – elkészítette az orgonaváltozatát, illetve számos átiratot készítettek Liszt kortársai is, melyeket – mint az Orpheus című szimfonikus költemény esetében – Liszt igen alaposan átnézett, és ha úgy látta szükségesnek, javított is. Ő maga biztosan nem csodálkozott volna azon, hogy egy, a zongora sajátos lehetőségeit maximálisan kihasználó darab orgonán is megszólal, miként Szabó Balázs átiratában A Villa d’Este szökőkútjai.