Kamara-Kör A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Mindössze öt év – és egy világégés – választja el egymástól Stravinsky két korszakos remekművét, A Tavaszi áldozat balettet (1913) és A katona története (1918) című, műfaját tekintve nehezen besorolható darabot. Előbbit hatalmas szimfonikus együttesre hangszerelhette a szerző; sem korábban, sem később nem állt ekkora zenekar Stravinsky rendelkezésére. Az utóbbi alkotásnak, A katona történetének hangzását viszont a takarékosság jegyében kellett kialakítania, de jó szokásához híven a szükségből erényt kovácsolt. A pompás hangszerelésű, elképesztő hangtömegeket megmozgató balettzenéről nehéz elhinni, hogy zongorán is illúziót keltő módon lehet megszólaltatni, de aki már hallotta a mű Stravinsky által készített négykezes változatát, tapasztalhatta, hogy e pompás muzsika néha mennyire egyszerű és vékony anyagokból épül fel, s hogy ebben a formájában is igen hatásos. A katona történetéből készült öttételes szvitben Stravinsky az eredeti, hét hangszerest foglalkoztató apparátusból a hegedűt és a klarinétot megtartotta, a többi játékost pedig zongorával váltotta fel. A szerző két népszerű műve mellett megszólal egy-egy kevésbé ismert hangszeres duettje is: a New York-i Állami Színház 1964-es megnyitójára komponált rézfúvós fanfár, valamint a majdnem egy évszázaddal korábban keletkezett, ám sokáig a feledés homályába merült, cím nélküli fafúvós dal.