A Zeneakadémia fúvós együttese A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Mihalovich Ödön 32 éven keresztül, 1887-től 1919-ig állt a Zeneakadémia élén – hosszabb ideig, mint bárki más. Őt tekintjük az intézmény második alapítójának; legfőbb erényeiként az új – azaz a jelenlegi – épület felépíttetését, és olyan tanárok, mint Bartók, Kodály, Weiner vagy Dohnányi szerződtetését szokás felsorolni. Mihalovich azonban más területeken is jelentős fejlesztéseket hajtott végre. Amikor átvette az igazgatást, a Zeneakadémián csak zongora-, orgona-, hegedű-, gordonka-, ének- és zeneszerzésoktatás folyt. Az ő igazgatósága alatt indult meg az 1890/91-es tanévben a Vonós Tanszak kiegészítéseként a nagybőgő oktatása, az évtized közepétől pedig a fúvós hangszereké: a kürté és az oboáé (1894/95), a fuvoláé és a klarinété (1895/96), a fagotté (1896/97), illetve a harsonáé és a trombitáé (1897/98). Az elmúlt egy és negyedszázadban a Zeneakadémia fúvós osztályaiból számtalan elismert muzsikus került ki, akik maguk is öregbítették a magyar zeneművészet és zeneoktatás hírnevét.