Fellélegzés #8 – Bach, Brahms

A két B-betűs szerző, Bach és Brahms különösen jól érzik magukat egymás társaságában a koncertprogramokban. Brahmsnak mindennapi kenyere volt Bach zenéje, tudós módon tanulmányozta a nagy előd művészetét, a mi tudatunkban pedig ő maga is hatott Bachra: Brahms káprázatos polifóniája, belső szólamainak burjánzó szövedéke hatással van arra, ahogy Bachot hallgatjuk. A koncert első felében Ábrahám Márta és Dobozy Borbála előadásában lesz hallható Bach E-dúr hegedű-csembaló szonátája, ez a nagyszabású kamaramű, amely messze túlnő a műfaji kereteken: nyitótételének nagyszabású gesztusai akár a Máté-passió második részét indító ugyancsak E-dúr kórustételt idézhetik emlékezetünkbe. Brahms 1864-es G-dúr vonósszextettje, amelyet világklasszis előadógárdával hallhatunk a koncerten, egyfelől lenyűgöző absztrakt zene, amely Bachtól Beethovenen át Mendelssohnig számos nagy szerzővel folytat szakmai dialógust, másfelől azonban mélyen személyes vallomás: a nyitótételben Brahms ifjúkori szerelmének neve van elrejtve az egyik motívumban, a lassú tétel pedig variációsorozat egy olyan témára, amelyet Brahms egy tíz évvel korábbi, Clara Schumann-nak – élete nagy, titkolt szerelmének – írt szenvedélyes levelében kottázott le először.