Fellélegzés #4 – Schumann, Beethoven

Schumann hiperérzékeny dalciklusa lenyűgöző virtuozitással emeli át a zenébe Heinrich Heine költészetének valamennyi rétegét: az egyszerű felszín mögé rejtett komplexitást, a romantikus érzelemvilágot és a nevezetes heinei iróniát. A szerelem születését, felívelését és tragikus végét bejáró ciklus, amely egy nagyszabású gyászmenet víziójában végződik, az Operaház fiatal baritonja, Erdős Attila és Nagy Péter, a budapesti és a stuttgarti Zeneakadémia tanára adja elő. Schumann dalciklusához hasonlóan fajsúlyos alkotás Beethoven középső, úgynevezett „hősi” korszakának legnagyobb szabású kamaraműve, a C-dúr vonósnégyes, amely az Andrej Razumovszkij grófnak ajánlott op. 59-es sorozat harmadik darabja. A kompozíció egy időben keletkezett az 5. szimfóniával, és hasonló energiák áradnak belőle, különösen, ha olyan előadók kezébe kerül, mint a Kelemen–Rowland–Kokas–Bogdanović kvartett.