Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál Nyitókoncert

A görög „anamorphosis” kifejezés azokra a felismerhetetlenségig eltorzított képekre vonatkozik, amelyek csak bizonyos nézőpontból, például valamilyen tükör révén válnak láthatóvá. A téli időszak legjelentősebb újzenei fesztiválja, az Átlátszó Hang nyitókoncertjén elhangzó művek közül a bécsi és a budapesti Zeneakadémián egyaránt tanító Varga Judit műve viseli ezt a címet (a kompozíció, amelynek párdarabja a fesztivál zárókoncertjén lesz hallható, a berlini Heroines of Sound és az Átlátszó Hang felkérésére, az Ernst von Siemens Musikstiftung támogatásával készült, és ősbemutatóként hangzik el a koncerten). Az anamorfózis jelenségének ismerete ugyanakkor a többi darab megértésében is segítségünkre lehet. Napjaink egyik legeredetibb zeneszerzője, a Harvardon doktorált Ashley Fure, akitől a New York-i Filharmonikusok rendeltek művet tavaly, „Therefore I was” című darabjában a Parkinson-kór zenei képét rajzolja meg, azt, hogy a működő tudat és a működő test között megszűnt idegrendszeri kommunikáció miként okozza a személyiség torzulását. A fiatal lengyel szerző, Wojtek Blecharz és az egykor a párizsi IRCAM kutatórészlegét vezető olasz Marco Stroppa művei a zene térbeliségével játszanak, ekként torzítva a hangszerek identitását, a 20. század végi, úgynevezett „new complexity” legnagyobb alakja, Brian Feerneyhough pedig a befogadó időérzékének módosításával játszik a „Time and Motion Study I” című, már-már lejátszhatatlanul nehéz szóló basszusklarinét darabban. A műveket előadó Ensemble Interface 2009-ben alakult Frankfurt am Mainban, és a nagy múltú Ensemble Modern örökségét viszi tovább, amennyiben ez utóbbi hangszeres kurzusának hallgatóiból alakult.