„Úgy érzem, jó úton járok az előadó-művészetemmel”
Sonja Šarić, a IV. Marton Éva Nemzetközi Énekverseny első helyezettje és közönségdíjasa azt mondja: remek barátságok szövődtek a fellépők között, és biztos abban, hogy nagy lépés pályáján ez a győzelem.
Milyennek találta a verseny hangulatát, hogyan érezte magát a fordulók idején?
Nagyon boldog vagyok, csodálatos hét volt sok érzelemmel, minden forduló izgalmakat tartogatott. A középdöntő utáni rövid időszak pedig, amikor kiderült, hogy a döntőbe jutottam, és így zenekarral fogok énekelni, csodálatos várakozással telt. Bátran mondhatom, hogy fantasztikus élmény volt együtt dolgozni az Operaház szimfonikus együttesével.
Az, hogy rendkívül színes nemzetközi énekescsapat állt össze az idei megmérettetésre is, milyen többletet adott önnek? Születtek barátságok a versenyzők között?
Nagyon érdekesnek és szép tapasztalatnak találtam ezt, tényleg a világ minden tájáról jöttek énekesek, óriási volt ilyen sokféle emberrel találkozni. Ráadásul többen voltunk egy nagyobb öltözőben, így barátságok is szövődtek, elkezdtünk egymáshoz kötődni.
Mit ad a karrierjének a Marton Éva Nemzetközi Énekverseny? Hogyan képzeli el pályáját mondjuk egy év múlva?
Mint kiderült, az első díjat és mellé a közönségdíjat is elhozhattam, ezért úgy érzem, jó úton járok az előadó-művészetemmel, a hangommal és így a karrieremben is. Hihetetlenül boldognak vagyok most mindettől, és biztos vagyok abban, hogy ez a versenygyőzelem újabb nagy lépés a pályámon.
Fotó: Zeneakadémia/Mudra László
Ezzel a tapasztalattal a tarsolyában változatlanul szabadúszó énekművészként képzeli el a következő időszakot az életében?
Miután végeztem a grazi operastúdióban, vendégszereplésekre kaptam felkéréseket, így lettem szabadúszó. A jövőt még nem látom tisztán, jelenleg jól érzem magam így. Ebben a szezonban Aidaként debütálok, és úgy vélem, hogy még a következő évben is függetlenként szeretnék dolgozni. Ezzel együtt nem zárkóznék el attól, hogy egy társulat tagjává váljak, erre is készen állok, ha úgy hozza az élet.
Milyen benyomásokat szerzett a legendás Marton Éva művésznőről a közös munka idején?
Tizenegy éve ismertem meg a professzor asszonyt, de soha nem dolgoztunk még együtt, és nem vagyok a növendéke sem, de találkoztunk nemzetközi versenyeken, amelyeken zsűritagként jelen volt. Viszont nagyon sok felvételét hallgattam meg, hogy minél többet tanulhassak belőlük. Boldog vagyok, hogy most jobban is megismerhettem őt, ezt a rendkívüli, korszakos művészt.
Zeneakadémia, Zsiray-Rummer Zoltán