„Tiszta szívvel és akarattal jöttek, nagyon értékes pillanatokat kaptunk tőlük”

Művésznő, a pandémia idején sokszor tanácsolta különböző interjúkban és felületeken a versenyzőknek, hogy csak énekeljenek, semmi mást nem várunk, csak hogy a kényszerű szünet ellenére is gyakoroljanak, fejlődjenek. Most egy év múltán megrendezhetővé vált a verseny, mennyire lehetett hallani a felkészültségükön azt, hogy kihasználták az eltelt időt? Teljesítették a kérését?

Én úgy hallottam, hogy igen. Nem tapasztaltam olyat, hogy a hangjukon valami rozsda volna. Nagyon fontos a folyamatosság, pláne egy művésznek. Mindig gyakorolni kell, mindegy, hogy milyen területről van szó, a képzőművészettől kezdve a színházművészetig. Vonatkozik ez természetesen egy diákra is, aki még készül, hogy egyszer majd valamikor a színpadra kerül, de esetleg már vannak felkérései is, mint ahogy sok esetben előfordul. Tehát a legfontosabb az egyenletes felkészülés a mi életünkben. Egy kis megfázás fordult elő mindössze az egyik versenyzőnél, de ő nagyon okosan „följebb rakta” a hangját, ahogy a szakmában mondjuk, tehát egy kicsit magasabbra tette, ami levesz némi terhelést a hangszalagokról.

Alig várom, hogy meglepjenek – mondta a versenyzőknek a sorrendet kialakító sorsoláson, a köszöntőjében. Megtörtént?

Természetesen, hiszen élőben láttam, hallottam őket. Ahogy már a színpadra bejöttek, érzékelhető volt a személyiségük, a viselkedésük, a hozzáállásuk és az is, hogy e három tényező mennyire fontos számukra, és mennyire figyelnek arra, hogy jó értelemben véve eladják magukat a közönségnek. Amikor azt kértem, hogy lepjenek meg, arra gondoltam: most itt a lehetőség, eddig csak a hangjukat hallhattam, arcokat, kifejezéseket és mozdulatokat kevésbé. Az előzsűrizésnél inkább a hanganyagra figyelhettem, annyi lehetőségem volt, hogy megmondjam, alkalmas-e erre a versenyre egy adott jelentkező. De a többi, ami mindezen felül van, az később, azaz csak a versenyen derült ki.

Hogyan énekelnek Liszt-dalokat a világ minden tájáról érkezők?

Egyre jobban. És miért? Mert mind jobban megértik a lényeget. Liszt Ferenc az ilyen egyszerű dalokban például össze tudja fogni az égi és a földi szerelmet, megjelenítve a zenéjében, különleges hangzással. E kettősség benne egy életen át élt, és akit ez nem érint meg, akkor nem nevezhető művésznek. De úgy vettem észre, hogy a mostani előadások többségében jelen volt ez az érzékenység. Liszt kedvenc zeneszerzőim közé tartozik, és boldog vagyok minden alkalommal, ha egy általam még nem hallott dalt énekelnek a versenyen. Fontos hozzátenni, hogy a versenyzőink annak az intézménynek az otthonában énekelhettek, amelyet Liszt alapított csaknem százötven éve, és amelynek alapeszméje is tőle ered és évszázadok óta változatlan: segíteni a fiatal tehetségeket, bármilyen hangszeren játszanak vagy énekelnek, és bármilyen anyagi helyzetűek.

Összességében a járvány hogyan éreztette hatását a IV. versenyen a halasztás szükségességén túl?

A magam részéről jobban megbecsülök korábban biztosra vett tényezőket. Például azt, amit az a pár perc nyújt, amíg előadnak a színpadon, és az hozzám, a zsűrihez, a közönséghez eljut. Nagyon értékes pillanatok, amelyeket élőben kaphatunk egy előadóművésztől, ez esetben egy operaénekestől. A versenyzőknél pedig azt éreztem, hogy tiszta szívvel és akarattal jöttek, és ahogy teljesítettek, az bennem szinte a tízszeresére nőtt.

Milyen volt ez a versenyzői közösség? Egy színes, 26 ország képviselőiből álló csapat érkezett Budapestre. Már menet közben időnként úgy látszott, hogy szinte családtagként szurkoltak egymásnak.

Úgy vettem észre, hogy nagyszerű volt a hangulat, ez az internetre felkerült kisfilmekről is látszik. Ez sugárzott, érezhető volt a színpadon is. Én magam nem mentem hátra a színpad mögé, hiszen ilyenkor nem szabad zavarni a versenyzőket. A visszajelzések szerint nagyon kellemes lazaság alakult ki a versenyzők között, olyan értelemben, hogy nem feszültek meg, nem voltak elfogultak, hanem összekovácsolódtak. Mindegyikük egyetlen nemes célért küzdött: nem egymás ellen versenyeztek, hanem a díjak mellett azért is, hogy előadhassanak. Ez hatalmas vágy, minden előadóművészben benne van, még híres énekesnőben vagy zsűritagokban: „én tudok valamit, amit talán te még nem vettél észre, de meg tudom mutatni neked”. Hiszek abban, hogy a művészet az embereket jobbá, lelkileg szebbé, okosabbá, műveltebbé teszi. A művészetnek ez a feladata. Kiegyenlíti az eltérő gondolkodású emberek közötti különbségeket.

Egyébként nagyon nehéz volt magamat visszatartani egészen a verseny végéig! Nem tehettem semmilyen gesztust, nem fűzhettem hozzá semmihez semmit. Teljesen vissza kellett húzódnom az utolsó pillanatokig, a díjátadóig. Mindig attól tartok, hogy az emberek másképp ítélnek meg engem, mint amilyen valójában vagyok. Pláne egy ilyen versenyen: itt nem azt érzik, hogy velük vagyok, hanem sokan talán túl nagy tisztelettel vannak irántam, vagy félnek tőlem, hiszen nem ismernek. De a zsűri tagjainak nem szabad egy verseny idején barátkozniuk a versenyzőkkel.

A zsűriszobában azonban eltérő élmény lehetett dolgozni, hiszen évtizedes barátság fűzi össze önöket.

A zsűrivel olyan közösséget alakítottunk ki, amely szerintem a világban kevés versenyen jellemző. Ha vita, véleménykülönbség volt, meghallgattuk egymást, és közösen döntöttünk. Egyetlen alkalommal mondtam, hogy kérem, itt most bevetem az elnöki jogaimat, és a pontomat hozzáadom az adott énekes teljesítményéhez, ezt is elfogadták.

Mit üzen a versenyzőknek, akik 2022-ben az immár ötödik versenyre szeretnének jönni vagy gondolkodnak rajta?

Jöjjenek, merjenek, legyenek bátrak, készüljenek rá. Érdemes, mert itt minden egyes versenyző nyer. Ha mást nem, olyan tapasztalatokat, amelyeket talán nem is élt volna át, ha nem jön el közénk. Esélyes, hogy az itt szereplő fiatalok fönntartják majd a kapcsolatot egymással, hiszen láthattuk, ahogyan közösséggé kovácsolódtak. Hiszem, hogy másképpen állnak majd feladatokhoz, talán azáltal is, hogy ennyi szeretetet kaptak a közönségtől. Mindez motiválni fogja őket, hogy még többet adjanak, hogy még igazabbak legyenek, és mindig beleéljék magukat az adott előadásba. Azaz, ragyogjanak, mint csillag az égen.